Rám vonatkozik-e a német szervezetbeli visszaélésekről szóló szabályzat ott működő fióktelepüléseimre?

A német leányvállalatra a német törvény vonatkozik, nem a holland

A Németországban működő leányvállalat a legtöbb esetben a német Hinweisgeberschutzgesetz (HinSchG) hatálya alá tartozik, függetlenül attól, hogy a Hollandiában milyen szabályozás van már érvényben. A német törvény ugyanazt a küszöbértéket alkalmazza, mint a holland törvény: az ötven munkavállalót elérő vagy meghaladó szervezeteknél kötelező az belső bejelentési csatorna létrehozása. Ez a számítás a Németországban foglalkoztatottak számára vonatkozik, nem a teljes szervezet világszerte foglalkoztatottainak összlétszámára. Egy holland munkáltatónak, akinek németországi leányvállalata legalább ötven munkavállalóval rendelkezik, így két, egymás mellett futó törvénnyel kell szembenéznie: a holland a holland részre, a német a német részre vonatkozóan.

Az ötven fős küszöbszint alatt is kötelező lehet a bejelentési csatorna létrehozása, mégpedig az értékpapír-szolgáltatási, a befektetési, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésével foglalkozó ágazatban. Ez ugyanaz a kivétel, mint a holland törvényben, csak kissé eltérő megfogalmazással. Egy olyan német leányvállalat, amely önmagában az ötven munkavállaló alatt marad, tehát nem kerüli el automatikusan a kötelezettséget, ha az ilyen ágazatok egyikében működik. Az egyéb tekintetben a német szabályozás nagyrészt megegyezik a hollandi szabályozással: a bejelentés átvételének igazolása és a döntésről szóló értesítésre vonatkozó határidő, a Betriebsrat (üzemi tanács) szerepe, amely hasonló a holland munkaügyi tanácshoz, és saját külső bejelentési pont a Bundesamt für Justiz mellett.

Hol található: HinSchG és az irányelv 8. cikkelye

A német belső bejelentési csatorna kötelezettségét a Hinweisgeberschutzgesetz tartalmazza, a küszöbértékkel és szektorális kivétellel együtt a § 12 Abs. 3 HinSchG-ben. Ez a törvény az irányelv (EU) 2019/1937 8. cikkének német implementációja, amely ugyanaz az EU-irányelv, amely a holland törvényt is alapozza – ezért hasonlítanak egymásra annyira, pedig valóban két önálló nemzeti törvényről van szó, amelyek mindegyike a saját területére vonatkozik.