Megoszthatnak-e a csoporton belüli vállalatok egy bejelentési csatornát?

A megosztás megengedett, de csak legfeljebb 250 alkalmazottmal rendelkező entitások számára

Igen, egy csoporton belüli vállalkozások megosztott eszközöket használhatnak a bejelentések fogadásához és vizsgálatához, de ez csak 50 és 249 alkalmazott közötti entitások esetén érvényes. Az olyan csoport, amelynek egyes részei ebbe a sávba esnek, dönthet úgy, hogy egy közös csatornát hoz létre, amely egyszerre több leányvállalat számára működik, egyetlen fogadási ponttal és egy olyan kezelési struktúrával, amely az összes csatlakozott részre azonos határidőket és eljárásokat alkalmaz.

Ez a kivétel nem vonatkozik 250 alkalmazott vagy több alkalmazottal rendelkező entitásokra: ezek saját csatornával kell, hogy rendelkezzenek, még akkor is, ha egy olyan csoport tagjai, amely egyébként megfelel a megosztás feltételeinek. Az anyavállalat vagy a csoport egészének alkalmazotti száma ebben az esetben nem kiindulópontként szolgál — az egyes jogi entitások mérete a mérvadó. Egy nagy holding-ból és néhány kisebb leányvállalatból álló csoport így vegyes helyzetbe kerülhet: a kisebb részlegek megosztott csatornát használnak, a nagyobbak saját intézményt működtetnek. Ez azonban marad, függetlenül attól, hogy egy csatorna megosztott-e vagy sem: az egyes csatlakozott entitások üzemi tanácsa megőrzi saját hozzájárulási jogát az adott entitásra vonatkozó szabályozáshoz, és a fogadási és értékelési határidők meldésenként futnak, nem csoportonként.

Az irányelvcsikk 8. cikke által szabályozottak

Ez a lehetőség az (EU) 2019/1937 irányelvcsikk 8. cikkéből fakad, amely az alapot képezi a nemzeti bejelentővédelmi törvényekhez, többek között a holland Wet bescherming klokkenluiders és a német Hinweisgeberschutzgesetz törvényekhez. Az irányelvcsikk ebben az esetben explicit különbséget tesz az 50 és 249 alkalmazott közötti entitások között, amelyek megoszthatják az eszközöket a bejelentések fogadásához és vizsgálatához, valamint a nagyobb entitások között, akikre ez a kivétel nem vonatkozik. Az, hogy egy ország ezt a különbségtételt hogyan dolgozta be, a nemzeti implementációs törvénytől függ.