a bejelentés vizsgálata hosszú ideig tart, meghosszabbíthatom a válaszadás határidejét

Három hónap a törvényi határidő, nem pedig iránymutatás

A visszajelzésre vonatkozó határidő legfeljebb három hónapban van rögzítve az átvételről szóló visszaigazolás után, és ez a határidő nem valami, amelyre a munkáltató saját maga meghosszabbítást ragaszthat. A (EU) 2019/1937 irányelv 9. cikke ésszerű határidőről beszél, amely nem hosszabb, mint három hónap, és ez a "nem hosszabb, mint" egy maximum, nem pedig egy felfelé mozgatható célérték, ha a vizsgálatnak több időre van szüksége. Ha egy vizsgálat hosszabb időt vesz igénybe, ez nem változtat azon a ponton, amikor a bejelentőnek visszajelzésre van joga – csak azt változtatja meg, hogy mit tartalmaz ez a visszajelzés.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a határidőn belüli visszajelzésnek nem kell végleges végzésből állnia. Egy közbenső állapot – a vizsgálat még folyamatban van, ezeket a lépéseket megtettük, ez a várható követő lépés – szintén megfelel annak a kötelezettségnek, hogy a bejelentőt a határidőn belül tájékoztassuk. Amit nem lehet megtenni, az az, hogy a stopperórát megállítsuk, vagy magukat a határidőket nyújtsuk meg, mert a vizsgálat még nem fejeződött be. Akik kétkednek abban, hogy pontosan mi kell, hogy a három hónapon belül megtörténjen, az alábbiak magyarázatát találják meg: amikor egy bejelentőt tájékoztatni kell az értékelésről és a lépéseket a közvetlenül egy bejelentés után következő időszakra vonatkozóan: mi a teendő egy közérdekű bejelentés vétele után.

Ahol ez következik: 9. cikk az irányelvből és a 2. cikk a Wbk-ból

A (EU) 2019/1937 irányelv 9. cikke a visszajelzési határidőt három hónapos maximumként fogalmazza meg, amelynek célja, hogy a bejelentőnek támpontot adjon arról, hogy mikor hall valamit – nem pedig olyan minimális határidőként, amelyre a vizsgálatnak várnia kell. A Közérdekű bejelentők védelméről szóló törvény 2. cikke ezt a kötelezettséget átveszi Magyarország belső bejelentési eljárására, anélkül, hogy külön meghosszabbítási lehetőséget tartalmazna. A német Hinweisgeberschutzgesetz 17. §-a is, amely a belső bejelentések menetét írja le, ebből a rögzített határidőből indul ki, amelyen belül a bejelentőnek valamit hallania kell a szervezettől. A három forrás egyike sem nyújt alapot magának a határidőnek a meghosszabbítására hosszú elhúzódó vizsgálat esetén.