Kötelezően anonimnak kell lennie a bejelentésnek?

A névtelen bejelentés nem jogszabályi kötelezettség

Nem, a munkáltatónak nem kell lehetővé tennie a névtelen bejelentéseket. A holland Wet bescherming klokkenluiders és a német Hinweisgeberschutzgesetz egyaránt belső bejelentési csatornát, eljárást és a megfelelő határidőket írnak elő, de egyik törvény sem követeli meg, hogy a munkavállaló név nélkül tegyen bejelentést. Az olyan bejelentési csatorna, amely csak névvel történő bejelentéseket fogad el, megfelel a jogszabályi alapkövetelménynek.

A különbség abban rejlik, hogy mi történik, ha mégis érkezik névtelen bejelentés, és ez a különbség nem tisztán formai. Hollandiában a névtelen bejelentést nem szükséges kezelni; a munkáltató figyelmen kívül hagyhatja. Németországban ez másként működik: ha névtelen bejelentés érkezik, azt kezelni kell, még akkor is, ha nem volt kötelezettség ilyen csatorna létrehozására. A mindkét országban működő szervezet számára ez azt jelenti, hogy ugyanaz a bejelentési oldal Hollandiában figyelmen kívül hagyhat egy névtelen bejelentést, Németországban viszont nem. Ezenkívül mindkét országban érvényes, hogy a munkavállaló képviseletének (Hollandia) vagy a Betriebsrat (Németország) jóváhagyási jogosultsággal rendelkezik a bejelentési szabályzat kialakítására – még ha a névtelen bejelentés nem is képezi részét, az egyeztetési folyamat nem önkéntes.

Mit mond erről a Wbk és a HinSchG

A saját döntéshozatal lehetősége maga az uniós irányelvből származik: az (EU) 2019/1937 irányelv 6. cikke kifejezetten a tagállamokra bízza a névtelen bejelentésekre vonatkozó döntést. Hollandia ezt a döntést a Wet bescherming klokkenluiders keretében határozta meg, amely nem tartalmaz kötelezettséget a névtelen csatorna biztosítására, és a beérkezett névtelen bejelentést nem szükséges kezelni. Németország a HinSchG 16. § (1) bekezdésének 4. mondatában megtartotta ugyanezt a szabadságot a névtelen csatorna meg nem szervezésére, de a már beérkezett névtelen bejelentéshez kezelési kötelezettséget kapcsolt.