a külföldi munkavállaló saját nyelvén tehet-e bejelentést

A többnyelvű bejelentés nem jogszabályi kötelezettség, de gyakorlatilag ajánlott

A jogszabály nem írja elő, hogy az értesítési csatornát milyen nyelven vagy nyelveken kell kínálni. Az (EU) 2019/1937 irányelv 9. cikke előírja, hogy a munkavállalókat világos és hozzáférhető információval kell ellátni a bejelentési eljárásról, a Szerzői jogi védelem törvénye pedig előírja, hogy a belső eljárást írásban vagy elektronikusan kell elérhetővé tenni. A törvényben az "hozzáférhetőség" nem konkrét nyelvi követelmény, de egy olyan csapat esetében, ahol sok nem magyarországi nyelvű munkavállaló van, a kérdés felmerül, hogy az információ a gyakorlatban valóban érthető-e mindenki számára, aki azt használnia kell.

A nemzetközi összetételű személyzeti állománnyal rendelkező szervezetek számára ezért általános gyakorlat, hogy a bejelentési oldalt és a hozzá tartozó magyarázatot több nyelven is kínálják, még akkor is, ha ezt nem fogalmazzák meg külön jogszabályi kötelezettségként. Ennek a kitöltésének módja — egy rögzített nyelvkészlet, vagy annak lehetősége, hogy a bejelentő maga válassza a nyelvet — a munkáltatóra hárul. Ez összhangban van az általánosabb kérdéssel hogyan tájékoztatom az alkalmazottakat az értesítési csatornáról, ahol a nyelv és az információk hozzáférhetősége egy állandó visszatérő pont. Az eljárás saját összeállítása során is, amint azt leírják a mit kell szerepelnie egy szerzői jogi védelem szabályzatbanrészben, a munkavállalók célcsoportja az alapelv az választott forma tekintetében.

Mit rendez és mit nem a 9. és a 2. cikk

Az (EU) 2019/1937 irányelv 9. cikke világos és hozzáférhető tájékoztatást ír elő az eljárásról, és ugyanez az irányelv 7. cikke általános értelemben szabályozza a belső értesítési csatornák kialakítását; egyik rendelkezés sem említ nyelvi követelményt. A Szerzői jogi védelem törvénye 2. cikke megismétli azt a követelményt, hogy az eljárás írásban vagy elektronikusan rögzített legyen, anélkül hogy konkrét nyelveket írna elő. A többnyelvűség választása tehát nem közvetlenül egy jogszabályi cikkből, hanem abból a módból ered, ahogyan a szervezet maga teljesíti a hozzáférhetőségi követelményt.